A novemberi inspiráció idő hiányában sajnos elmaradt. Most is csak a szokásosnál kevesebb energiát tudok ráfordítani a havi inspirációra - ezt pedig legjobban a cikk sínyli meg. Bár nem hiszem, hogy azért várnátok az inspirációt, hogy még többet megtudjatok a teáról :)
A jó hír viszont az, hogy az eddigieknél kétszer több képet gyűjtöttem össze mindenféle formájú, színű és besorolású teákról, a hozzájuk kapcsolódó tárgyakról és más fincsiségekről.
A tea története (Forrás)
Kínából származik, s a legenda szerint Sheng Nong császár
nevéhez fűződik - Kr.e. 2737-ből. Tulajdonképpen a véletlen műve. A császár
kötelezővé tette fogyasztás előtt a víz felforralását, s egy alkalommal a forró
vízbe hullott tealevél finom illata csábította megkóstolásra.
A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és
meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták. A tea
valamikor az uralkodók itala volt, a teázás szokása bekerült az udvari
etikettbe is. A tea akkor még Kínában sem mindennapos jelenlétére utalt, sőt,
olyan nagy kincsnek számított, hogy az egyik császár győztes hadvezérének
megbecsülése jeléül egy csésze teát nyújtott át. A kínai bölcsek szerint, aki a
teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek.
Egy idő után már nem csak a császári dinasztia kiváltsága
volt a teázás. 350 körül Szecsuán tartományában már mezőgazdasági méretekben
kezdték el termeszteni a teát. Gyorsan növekedett a tea népszerűsége, és a
Jangce folyó mentén újabb teaültetvények jelentek meg. A teát királyoknak
kínálták elsősorban ajándékba, majd más országokkal folytatott kereskedelem
révén értékes árucikk lett. A zöld tea kifejlesztése a kínaiaktól származik.
Igen közkedvelt aromája és szomjoltó tulajdonsága miatt. Továbbfejlesztett
eredménye a vörös tea (Oolong) - jobb eltarthatósága miatt, a hosszú európai
szállítóút során nagy jelentőséggel bírt.
A Tang dinasztia idejében a teát már nem csak gyógyászati
céllal itták, hanem mint élvezeti cikként is fogyasztották. Ezt az időszakot
nevezzük a tea aranykorának.
Az ital elkészítése és felszolgálása ünnepélyes szertartássá
vált, a termelést és a feldolgozást pedig gondosan ellenőrizték, és szigorú
szabályok vonatkoztak rá. Egy sokat utazó buddhista szerzetes hozta a
teamagokat Kínából Japánba a IX. században. Miközben a régi kínai tearituálék
lassan kihaltak, a japánok a buddhista hittel párhuzamosan kialakítottak egy
ünnepélyes ceremóniát. A mai napig is gyakorolják ezt a japán kultúra magjának
számító hagyományt.
A teanövényt először a portugál és holland kereskedőflotta
hozta a XVI. században Európába. Franciaország, Németország, Portugália,
Hollandia és Olaszország akkoriban már elkezdett teát importálni, de ezekben az
országokban egészen a XVII. századig a kávé volt a legkedveltebb ital.
Angliában és Oroszországban azonban egyre nagyobb volt a piaca ennek a forró
kínai italnak. A tea túlnyomórészt tengeri úton érkezett Európába,
Oroszországot az akár háromszáz állatból is álló tevekaravánokkal szárazföldi
úton érték el.
A tea fogyasztás kalandos útja Európában is folytatódik
tovább.
Mai napig a világban, sok-sok ország különleges, szinte már
rituáléba hajlóan közkedvelt itala a tea főzet. Más és más szokások,
hagyományok szerint fogyasztják. Fontos, hogy milyen időtájt, milyen
alkalomból, hogyan és miben főzik, vagy forrázzák, hogyan szervírozzák és miben
isszák Mára már felismerték, hogy a tea főzet mennyi mindenre jó, amellett hogy
finom illata, vagy íze miatt isszuk. Ízesítve, vagy anélkül, kinek hogyan esik
jól.
Amikor majd belekortyolsz kedvenc teádba - jusson eszedbe ez
a hosszú-hosszú utat bejárt kalandos történet, az ősi tradíció, a legenda, mely
során a Te csészédbe is eljutott ez a finomság.
Mára ennyi lenne... A következő hetekben ne nagyon várjatok frisst a blogon, de a Facebook oldalra mindig ki fogom linkelni, ha találok valami újat. Továbbra is felrakom a karácsonyi ajándékötleteket, díszeket, ilyesmiket. Mindenkinek jó készülődést az ünnepekre!


































