A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúra. Összes bejegyzés megjelenítése

A hét képe #18

Bejegyezte: Eszti In , | 0 megjegyzés»

Mai nemzeti ünnepünk szerves részét képezi a tűzijáték, amely az egyik leglátványosabb Európában. Amikor kicsit voltunk, minden évben felutaztunk Pestre, hogy részt vegyünk a Mesterségek ünnepén, és persze megnézzük a tűzijátékot. Legtöbbször órákkal a kezdés előtt odamentünk, hogy jó helyről figyelhessünk - nem számított, hogy esett vagy fújt. Ma - félig felnőtt fejjel - már nem nyűgöz le olyan módon, mint gyermekként, de még mindig egy szimbólum számomra. 
Ha tehetitek, nézzétek meg élőben vagy akár a TV-ben, hisz nem tart olyan sokáig. Jó érzéssel tölt el, hogy rengeteg ember nézi ugyanazt a műsort, amit én. Félreértés ne essék: nincs itt szó semmi beteges hazaimádatról, mert egészséges módon szeretem a nemzetemet. Az összetartozás tudata az, ami számomra olyan különlegessé teszi ezt a napot. Remélem, ti is így éreztek...

Kép: WeHeartIt.com

Augusztusi inspiráció


Sikerült még ma ideérnem az augusztusi inspirációval :) Jane Austen és művei kerülnek a középpontba, valamint az ezekből készült filmadaptációk, maga az angol romantika, és az a különleges hangulat, melyet csak Miss Austen tudott megteremteni regényeiben. 
Rengeteg művészre és "átlagemberre" hatott ösztönzően munkássága, ezen kívül máig ő számít az egyik legolvasottabb regényírónak - főleg persze hölgyek részéről. Főhősei ugyanis erős akaratú hölgyek, akik környezetük balgaságával ellentétben éles eszűek, és igyekeznek révbe érni a házasság szent kötelékében.
Összegyűjtöttem Nektek körülbelül 100 darab képet, melyek közül csemegézhettek. Van néhány a filmekből kivágott jelenet is, de nem ezek vannak túlsúlyban.


A Literatura.hu-n
Aki Jane Austen  regényeit olvassa, alig hiszi el, hogy ez az írónő a romantika virágkorában élt és alkotott. Hat befejezetten reánk maradt regényében az angol vidék elevenedik meg, a hétköznapiságnak olyan természetességével, amellyel szemben a romantikának minden kelléke csak nevetségesen hathat. Austen regényeiben meg sem kísérelte túllépni a maga tapasztalatainak körét, az eseménytelen életű falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált.


 
Ami Austenre elsősorban jellemző, az illúziótlansága. Egy olyan korban, amely kedvtelve fordul a pompázóhoz és hazughoz, csupa egyszerűség és őszinteség. Illúziótlansága könnyen tehetné keserűvé, de a keserűségtől megóvja humora; szűk látóköre könnyen tehetné provinciálissá, ezt azzal kerüli el, hogy regényei középpontjába olyan alapvető emberi szituációkat és magatartásokat állít, amelyeket a város vagy nagyvilág körülményei csak bonyolítanának, de lényegileg nem módosítanának, így aztán ábrázolásának megbízhatósága csak gyarapodik, és mindvégig meggyőzően általános érvényű marad. A kor adott viszonyai között a közlekedési, hírközlési eszközök hiánya, illetve kezdetlegessége amúgy is korlátozta az emberi érintkezés lehetőségeit, amelyek lényegében egy tájegységen belül a családi és baráti körre szorítkoztak. Ezért, bár jogos az a vád, hogy a kor nagy történelmi eseményei — Austen alkotásai a napóleoni háborúk idején születtek — kívül rekednek regényvilágán, viszont benne vannak azok az emberek, akik vagy akikért ezeket a háborúkat vívták, az a gondolkozásmód, magatartás, társadalmi viszonylatrendszer, amely legalább annyit árul el egy korról, mint véres csatái.
A társadalom mint társaság az Austen ábrázolta világnak az életeleme; az emberek értékét egyfelől morális magatartásuk, másfelől társadalmi csiszoltságuk adja. Jóllehet minden Austen-regény központjában házassági bonyodalmak állanak, mégsem a szenvedély vagy annak ábrázolása, boncolgatása regényeinek voltaképpeni tárgya, hanem az, hogyan telítődik a boldogság ígéretével az olyan párválasztás, amelyben a felek társadalmilag, erkölcsileg és intellektuálisan egyaránt egymáshoz illenek. Ezzel a férfiak és nők közötti kapcsolat eleve aszexuálissá válik, s átadja a helyét egy olyan vonzásnak, amelyet nem az ellenkező neműek, hanem az egyforma gondolkodásúak éreznek. Az erkölcsi értékek a jó házasságban nyerik el jutalmukat, az erkölcsi értékek megvetését tükröző magatartás viszont számot tarthat a bukásra. Minden érték rendjét mindig a polgári értékrend szabja meg, némi feudális színezettel: a kereskedésből megtollasodottak büszkesége pl. elíté-lendőbb, mint a földbirtokukból élőké. Austen lényegileg három réteget mutat be: az arisztokratát, a gentryt és a polgárt, mélyebbre nem ereszkedik. A három réteg érintkezéséből olyan súrlódások származnak, amelyben az írónő az arisztokráciának (vagy a gentrynek) ad igazat, ha a polgár hibája az ízléstelenség vagy a magatartásbeli fogyatékosság, de az arisztokráciát ítéli el, ha fölénye csupán üres előítéletekre támaszkodik. Ezeket a súrlódásokat vagy ellentéteket mindig humoros oldalukról ábrázolja, a helyzet a humorosból csak akkor fordul a tragikus irányába, amikor a magasabb intellektualitás és igényesebb erkölcsiség képviselői — többnyire anyagi okokból — a feudális ostobaságnak vannak kiszolgáltatva, de ezek a helyzetek sohasem tartósak, egy alapvetően optimista költői igazságszolgáltatás mindig a jó javára oldja meg őket.



Jane Austen élete (Wikipédia)
A Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Austen, apja George Austen tiszteletes (1731-1805), anglikán plébános volt. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik. Öt bátyja, egy öccse és egy nővére volt. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak.
Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.
1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták.
1785-1786 közt Jane-t és Cassandrát a readingi Abbey kollégiumba íratták, mely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”.
1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően beleszeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.” Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be.
1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southampton-ba költöztek, ahol 1809-ig éltek.
1809-től Chawtonban éltek, ahol Edward nevű bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Edwardot az a szerencse érte, hogy egy jómódú nagybátyja adoptálta, így a George Austen halála után elszegényedett családot támogatni tudta.
Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de az eljegyzést később felbontották.
Jane Austen visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melynek következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából.
1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. A winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én.



Művei

  • Lady Susan
  • Szerelem és barátság
  • Catherine
  • Charlotte  
  • Értelem és érzelem (Sense and Sensibility), 1811
  • Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), 1813
  • A mansfieldi kastély (Mansfield Park), 1814
  • Emma (Emma), 1815
  • Meggyőző érvek (Persuasion), 1818
  • A klastrom titka (Northanger Abbey), 1818


Filmadaptációk
A Büszkeség és balítéletet összesen tizenkétszer vitték filmre, ezekből természetesen a legismertebb az első, 1940-es változat, a hatrészes minisorozat (Colin Firth és Jennifer Ehle főszereplésével, 1995), valamint a 2005-ös film Keira Knightley és Matthew Macfadyen főszereplésével. Nagyon kevés nőismerősöm van, aki ne látta volna legalább ez utóbbit.
Az Emma háromszor került mozikba, de rengeteg TV-s feldolgozás is készült belőle. A filmek közül legismertebb az 1996-os változat Gwyneth Paltrow-val, a TV-sek közül pedig az ugyanebben az évben készült Kate Beckinsale-lel és a 2009-es Romola Garaival a főszerepben.
Mindenképp meg kell még említenünk az 1995-ös Értelem és érzelem-feldolgozást Emma Thompson és Kate Winslet főszereplésével. Sajnos mindent nem lehet felsorolni, pedig tényleg szeretnék :) Igyekszem azért megosztani veletek az összes adaptációt - főleg a kedvenceimet.


Képek: Tumblr.com, WeHeartIt.com, Pinterest.com, DeviantArt.com

Steampunk könyvajánló - Incarceron

Bejegyezte: Eszti In , | 0 megjegyzés»
Ajánlom...
... azoknak, akik szeretik a steampunkot, a fordulatos cselekményt, unják a szerelmi sokszögeket, nem félnek a meglepetésektől és az életre kelt börtönöktől.

Fülszöveg
Képzelj el egy világot, amelyben nemcsak megállították, de vissza is forgatták az idő kerekét. Beköszöntött az örökké tartó 17. század, ahol csak a gazdagok élvezhetik a technika vívmányait.
Képzelj el egy börtönt, hatalmasat, amelyben a cellák és a folyosók mellett egész erdők, városok és tengerek is elférnek. Most képzelj el egy rabot, akinek nincsenek emlékei! Csak annyit tud, hogy Odakintről jött – pedig a börtönt évszázadokkal ezelőtt lezárták, és azóta csak egyetlen embernek sikerült kijutnia.
Aztán képzelj el egy lányt, aki egy nemesi birtokon lakik! A sorsa – úgy tűnik – megpecsételődött: megrendezett, szerelem nélküli érdekházasság vár rá. Ő azonban még nem adta fel, kiutat keres, és összeesküvések kusza hálójába gabalyodik.
Az egyikük Bent van, a másik Odakint, ám mindketten rabok.
Hát ez az Incarceron!

A könyvről
Akik az idegesítő szerelmi háromszögektől hemzsegő sztorikat kedvelik, azok csalódni fognak: az Incarceron ötletesen felépített, fordulatokban gazdag cselekménye ezek nélkül is sodró lendületű, a karakterek pedig egyenesen lenyűgöztek. Mindegyikük élő, van céljuk, motivációjuk. A két főszereplő (Finn és Claudia) rögtön szimpatikus lett, tudtam velük azonosulni. 
De ami a legjobban felkelti a figyelmet a könyvben, az a világ, amelyben játszódik. Nem csak az Incarceron, hanem a kinti világ rendszere is döbbenetesen ötletes. Szerintem tekinthető a regény ebből a szempontból disztópikusnak is, mivel azzal, hogy a tökéletes rendszert akarják létrehozni pont az ellenkező hatást érik el. Először nem értettem, hogyan is épül fel az egész, de amikor rájöttem teljesen elbűvölt az a módszer, amivel az írónő ötvözte a modern technika eszközeit a Viktória korabeli etikettel. 
Egyébként filmet is fognak forgatni a történetből (IMDb.com), és Finn szerepével kapcsolatban Taylor Lautner, Claudia szerepével kapcsolatban pedig Emma Watson, Jennifer Lawrence és Blake Lively nevét emlegetik, de még nincs konkrét szereplőgárda, sem pedig premier időpont.

Idézetek
"Mély a kétségbeesés kútja. Egy szakadék, amely elnyeli az álmokat."

"Ki ismeri Incarceront magát,
minden termét, szakadékát s hídját?
Csak az érzi meg a börtön szagát,
ki ismeri a szabadság illatát."


"Eszembe jut egy mese egy lányról, aki egyszer megevett egy almát az édenkertben. Valamelyik bölcs Sapient adta neki. Az almától a lány bizonyos dolgokat másként látott. Ami addig aranypénznek tűnt, arról kiderült, hogy elszáradt levél. A drága ruhákról, hogy pókhálós rongyok. És azt is észrevette, hogy a világot fal veszi körül, amelynek kapuja zárva van."

"Már mondtam neked, hogy túl sokat tépelődsz. Ez gyöngeség. és az Incarceronban nincs helye a gyöngeségnek. Az végzetes hiba, fogyatékosság, amiért nincs kegyelem. Itt vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg."

Kép: innen

Filmajánló - Nyomorultak

Bejegyezte: Eszti In , | 0 megjegyzés»

Bocsi, de egyszerűen nem bírtam ki^^ Most fedeztem fel, és teljességgel odavagyok a gyönyörtől! A Nyomorultak musical nagy kedvencem, és A hobbit mellett ez is felkerül az idén legjobban várt filmek listájára. Amilyen elfogult vagyok, azt hiszem, nehezen lehetne a szavamnak hinni ezzel kapcsolatban, úgyhogy beszéljenek helyettem a nevek.

Főbb szerepekben:
Jean Valjean - Hugh Jackman (X-Men, A forrás, Kate és Leopold)
Fantine - Anne Hathaway (Az ördög Pradát visel, Zsenikém, A 109. utas)
Javert - Russel Crowe (Gladiátor, Egy csodálatos elme, Börtönvonat Yumába)
Cosette - Amanda Seyfried (Mamma Mia!, Kedves John, Levelek Júliának)
Marius - Eddie Redmayne (A katedrális, Egy hét Marilynnel, Birdsong)
Madame Thénardier - Helena Bonham Carter (Szoba kilátással, Frankenstein, Harry Potter...)
Thénardier - Sacha Baron Cohen
Éponine - Samantha Barks
Enjolras - Aaron Tveit

Nem semmi ez a sztárparádé, ugye? Egyesekről nem is tudtam, hogy jól énekelnek... Például Eddie Redmayne-ről nem feltételeztem volna. Alig várom, hogy lássam Marius szerepében! Még Hugh Jackman énekhangjára is roppant kíváncsi vagyok, de a trailerből kiderült, hogy Anne Hathaway-ben biztosan nem fogunk csalódni, Amanda Seyfriedről tudjuk, hogy jó, Helena Bonham Carter pedig minden filmben csodálatos :)

Steampunk filmajánló - Sherlock Holmes

Bejegyezte: Eszti In , | 0 megjegyzés»

Ajánlom...
... azoknak, akik szeretik a steampunkot, a csavarosan kigondolt bűntényeket, Arthur Conan Doyle műveit és a hatalmas nevetéseket.

Főbb szerepekben: Robert Downey Jr. (Sherlock Holmes); Jude Law (Dr. John Watson); Rachel McAdams (Irene Adler); Mark Strong (Lord Blackwood); Kelly Reilly (Mary Morstan); Eddie Marsan (Lestrade felügyelő); James Fox (Sir Thomas)

A Port.Hu-n
"Hogy hívták 1891-ben James Bondot? Természetesen Sherlock Holmesnak (Robert Downey Jr.). A legendás mesterdetektív, aki közelharcban legalább olyan verhetetlen, mint logikus gondolkodásban, élete legnagyobb problémájával kerül szembe. Ő és hű társa, doktor Watson (Jude Law) Lord Blackwood nyomába vetik magukat. Ha nem leplezik le időben, az az egész Brit birodalmat megrázhatja."

Előzetes

Kritika az Index.Hu-ról
Guy Ricthie A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső után ismét a londoni alvilágot választotta terepnek, és ehhez alakította az úriember nyomozót: aki Downeyhoz illőn nemcsak borostás, de kifejezetten vonzó figura lett, és Watson is keményebb veterán a tokás elődjénél. Már az egyik eredeti könyv álruhás epizódjában is benne van, hogy Holmes másik életében remek zsivány lenne. Hát most az lett, persze a jó ügy érdekében. Mindez nemcsak a rendezőnek köszönhető, hanem a regényből adaptált Lionel Wigram-képregénynek is.

A rendezőtől más stílusjegyet is kapunk: az ökölvívásban jártas Holmes jól koreografált verekedésekbe keveredik, előtte végignarrálja, mit hogyan, belassítva meg is nézzük, aztán realtime-ban láthatjuk az eredményt. Párszor chaplines ütközést nyom ír népzenére egy belga óriással, de legtöbbször a súlycsoportjában tervezgetheti anatómiai pontossággal az ütéseit.

Emellett szerelmi többszögbe keverednek Watsonnal, egyszóval minden benne van a filmben, ami egy 1891-ben játszódó James Bond-mozitól elvárható lenne, és ami a kályha melletti agyalásnál szórakoztatóbban viszi előre a nyomozást.

A főgonosz Mark Strong nem annyira ijesztő figura, mint a 007-es ellenfelei, de tudományos kísérletek mellett a fekete mágia is erősíti. Holmes jó seggét mégsem kell féltenünk, a miszticizált bűnesetekben is megtalálja a rációt. A jó ritmusban adagolt fordulatok során a nyomozó megoldja a több ezer éves teológiai kérdést, és megmenti a szigetországot is.

Bár néhány kritikus reklamált, hogy Rachel Mc Adams nem hozza a femme fatale-t, szerintem jól működött a vonzalom Robert Downey Jr. és közte ahhoz, hogy úgy érezzük, ő lehet a nyomozó végzete. Főleg, mert a trailert hazavágó burleszkszerű ágyközeli jelenetet szerencsére kihagyták a filmből.

Véleményem a filmről
Mivel köztudottan odavagyok a viktoriánus Angliáról szóló történetekért, Sherlockért és Robert Downey Jr.-ért is, nem volt kérdés, megnézzem-e a filmet. Azóta többször is láttam, és még mindig nagyon szeretem: pörgős, látványos és nagyon vicces. A második résztől már nem vagyok annyira elájulva, de az első rész máig le tud kötni. 
A lassítások ott még jó arányban vannak, és nincs annyira eltúlozva a történet sem. Tetszett az is, hogy Watson sokkal belevalóbb doki lett, mint az eredeti történetekben, Robert pedig abszolút jól eljátszotta a csirkefogós beütést kapó, enyhén őrült Holmsot.
 Egyébként ha már itt vagyunk, szeretném megragadni az alkalmat, hogy melegen ajánljam a Sherlock című kétévados angol minisorozatot is. Nem bánjátok meg, ha belekukkantotok^^

Kép: innen

A legszebb kézírásos betűtípusok

Összegyűjtöttem Nektek a gépemről a legszebb kézírásos betűtípusaimat. Remek kiegészítői lehetnek egy digitális scrapbook albumnak, címkézhetünk velük vagy egyszerűen csak ékei lehetnek bármilyen leírt szövegnek.
Letöltés: Miután kiválasztottátok, melyik betűtípust szeretnétek, rá kell klikkelnetek a DaFont.Com nevezetű oldalra, majd jobb oldalt a keresésnél begépelitek a betűtípus nevét. Miután kidobta a találatokat, le is tölthetitek.
Telepítés: A letöltött .rar fájlokat ki kell csomagolni, majd az így kapott .ttf fájlokat át kell másolni a C meghajtó/ Windows/ Fonts mappába, és máris használatba lehet venni őket.

Steampunk könyvajánló - Napernyős protektorátus

Bejegyezte: Eszti In , | 0 megjegyzés»


Az írónő honlapja
Angi kritikája a könyvről
A könyv az Alexandránál


Ajánlom...
... azoknak, akik szeretik a steampunkot, az ízléses humort, a csipkelődős párbeszédeket, az urban fantasyt és az akcentussal beszélő szívdöglesztő skót pasikat^^

Fülszöveg
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

A könyvről
A Lélektelen c. regény Gail Carriger Napernyős protektorátus elnevezésű regényfolyamának első része, melyben megismerhetjük Alexia Tarabotti kisasszonyt, a félig olasz származású lélektelent, akinek alaposan felvágták a nyelvét, és úgy érzi, kicsivel több szabadságot engedhet meg magának, mint a többi nőtlen hölgy, ő ugyanis vénkisasszony. Talpraesett visszavágásaival és az utolérhetetlen megállapításaival remek főszereplőt kaptunk személyében. 
Az abszolút kedvenc részeim a könyvben a Lord Macconnal vívott szócsaták voltak, aki skót származású vérfarkas, ebből kifolyólag pedig néha kissé bárdolatlan, és alkalmanként pucéran bukkan fel. Utóbbi állandóan gondot okoz neki, mivel a történet a viktoriánus Angliában játszódik a királynő uralkodásának vége felé. 
A sztori természetesen rengeteg steampunk elemet tartalmaz, de nem emiatt kedvelem annyira, hanem az utolérhetetlen humor miatt. Én mondjuk nyilvános helyen nem olvasnám - így is nagyon kellett ügyelnem, nehogy éjjel felébresszem a szobatársamat. Mert természetesen letehetetlen volt.

Idézetek
"– Miss Tarabotti, mondja csak, miként lehet, hogy valahányszor könyvtárban kell intézkednem, maga mindig nyakig benne van az ügyben? – kérdezte szigorúan.
Alexia olyan pillantást vetett a grófra, amelytől bármely szobanövény azonnal elhervadt volna…
"

"Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg.
– Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért…
"

"Csillagom, a vámpír olyan, mint a jól nevelt úrihölgy: sosem árulja el a korát."
" – Az ön családja kissé, szóval… – megállt, kereste a megfelelő szót, aztán inkább kitalált hirtelen – izgágatottféle, nem?   
Alexia sötét szeme csak úgy csillogott.   
– Észrevette hát? Most képzelje el, milyen lehet mindig velük élni.   
– Inkább mégsem, köszönöm. Habár ez kétségkívül sokat elárul az ön jellemének erősségeiről."

"A kor nem számít. Mit érdekel engem, hogy hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény?"

Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, mert ha jót akartok nevetni, mindenképp érdemes elolvasni ezt a könyvet. Én már alig várom, hogy a kezembe vehessem a sorozat második darabját^^

Kép: innen

Júliusi inspiráció

Már Magyarországon is felütötte a fejét a steampunk-jelenség, mely hatott az irodalomra, a filmművészetre, a játékkészítőkre, a divattervezőkre és az ékszerkészítőkre is. A mi szempontunkból utóbbiak a legfontosabbak, de először nézzük meg, egyáltalán mi is az a stempunk.

Mi a steampunk?
A steampunk életérzés a ’80-as évek végén jelent meg. Tartalmaz science-fiction, fantasy, alternatív történelmi, horror és tudományos fantasztikus elemeket is. A steampunk-díszlet általában a viktoriánus Angliába, a vadnyugatra vagy egy poszt-apokaliptikus korszakba kerül. Általában anakronisztikus technológiát alkalmaznak futurisztikus elemekkel – ahogy a Viktória-korban azt elképelték.
A steampunk-technológia többnyire olyan gépeket vonultat fel, melyeket Jules Verne, H. G. Wells és Philip Pullmann elképzelték műveikben. Mindezt pedig a viktoriánus divatjának, építészetének, kultúrájának és művészetének köntösébe kerül. Gyakran feltűnnek például órák, analóg computerek vagy léghajók.


A stempunk története
A steampunkot nagyban befolyásolták a 19. századi tudományos fantasztikus románcok – Jules Verne, H. G. Wells és Mary Shelley művei. Nyugaton ilyennek tekintik: Mervyn Peake: Titus Alone c. művét, a CBS Wild Wild West című televíziós sorozatát, Thomas Pynchon: Under The Rose c. novelláját, Keith Laurmer: World of Imperium c. alkotását, Ronald W. Clark 1967-es regényét a Queens Victoria Bomb's-ot és ide sorolják még Michael Moorcock steampunk trilógiájának első darabját is.
Erre az időszakra tehető a steampunk körökben híressé vált kiadvány a Leonard de Vries által szerkesztett, a 19. század képtelen találmányait tartalmazó: Furcsa találmányok (Victorian Inventions) c. könyvének megjelenése is 1971-ben. (Hasonló kezdeményes ekkoriban Magyarországon Greguss Ferenc: Élhetetlen feltalálók, halhatatlan találmányok c. munkája, és a csehszlovák Ladislav Svirhan: Hallgatag barátaink c. műve)
A steampunk értelmezéséhez hozzátartozik, hogy mivel az irodalomban, a 19. századi szerzők munkáinak olvasása közben nem tudunk elvonatkoztatni saját korunk olvasási normáitól, így a steampunk elődeinek tekintett szerzők műveit (Jules Verne, H. G. Wells, hazánkban Jókai Mór, Jósika Miklós, Tóvölgyi Titusz tudományos fantasztikus regényeit stb.) szintén tekinthetjük proto-steampunk alkotásoknak.

A stempunk mint művészetfilozófia
Világképe alapvetően nosztalgikus. Esztétikája az ebből a nosztalgiából származó giccsélmény felfedezése, újraértelmezése.
Filozófiai síkon leginkább az információtechnológiai forradalom ellen lázadó beletörődésnek tekinthető, ahol a romantikus felértékelésével és a posztmodern anakronizmussal próbál kifejeződni a viszony a különböző technológiák és az ember között feszülő ellentétek vagy éppen szorosabbnak tekinthető kapcsolatok feltárása között.
Időképe a pop-kultúrákon belül tudatosan rugalmas. A steampunk művek néha az időfilozófiákra is hivatkoznak. Egy alternatív jövő illetve jelen megalkotása, a különböző idősíkok keverése az időtlenség érzetét keltve általánosabban és mindig fikciósan fejezi ki a jelenkor mondanivalóját.
Popularitásának tudatában nem feltétlenül alkalmazkodik a magas kultúra viszonyaihoz. Egy steampunk mű tehát a klasszikus értelemben nem is sci-fi igazán, mert nem realista, egy megtörténhetetlen, bekövetkezhetetlen jövőt vagy alternatív jelent ír le. A steampunk a posztmodernben a gépi roncs, a rom, a régi idealizálásával, az információs és az ipari forradalom párhuzamba állításával sajátosan mai, kevert idejű létállapotot tükröz.


A steampunk mint szubkultúra
A steampunknak napjainkban is létező kultusza van. A világhálón a Google mintájára létrehozták a Brass Goggles nevezetű blogot, ami a legnaprakészebb steampunk eseményekről tudósít. A Steampunk Magazine pedig a steampunk kultikus, saját folyóiratának tekinthető. A világ különböző országaiban steampunk közösségek alakulnak. Ilyen például a First Viennese Anachronistic Society az osztrák, vagy a Hungarian Steampunk Community a magyar steampunk közösség.

Viták a steampunk körül
A steampunk meghatározása körül - nevének esetlegessége miatt - jelenleg is viták zajlanak
  • A tágabb értelmezés szerint a legtöbb kortárs neoviktoriánus tendencia steampunknak írható le.
  • A szűkebb értelmezés szerint csak az steampunk, amely művekben gőzzel működő technológiai vívmányok szerepelnek, vagy azok a tárgyak, amelyek gőzzel működnek. Ez a vélekedés viszont újabb - majdnem átláthatatlan - alstílusok és altematikák megszületését eredményezi, mint clockworkpunk, netán villanypunk vagy delejespunk, és kizárja a steampunknak a cyberpunkkal, retro-futurizmussal, dieselpunkkal és a paleo-futurizmussal való szorosabb kapcsolatát.
A steampunknak az ehhez hasonló viták nyomán szinonimái is vannak, mint pl. „viktoriánus tudományos fantasztikum” (Victorian Science Fiction), „tudományos románc” (Scientific Romance), „az iparodosodás korának tudományos fikciója” (Industrial Age Science Fiction), „indusztriális fantasy” (Industrial Fantasy), „Voyages Extraordinaires”, „gázlámpás fantasy” (Gaslamp Fantasy).
 

Steampunk film és irodalom
A hónap folyamán fogok néhány ajánlót írni steampunk művekhez, de addig is felsorolom itt a legismertebbeket.
Könyvek: China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás 1-2, Armada; Christopher Priest: A tökéletes trükk; K. W. Jeter: Morlockok éjszakája; William Gibson - Bruce Sterling: A gépezet; Tim Powers: Anubisz kapui; Catherine Fisher: Incarceron; Gail Carriger: Napernyős protektorátus; Philip Pullmann: Az Úr sötét anyagai trilógia
Képregények:  Fullmetal Alchemist; Tegami Bachi; The League of Extraordinary Gentlemen; D.Gray-man; Girl Genius (internetes képregény)
Filmek: 9 (2009); Álomháború (2011); Az Álmosvölgy legendája (1999); Az elveszett gyermekek városa (1994); Az időgép (2002); A kincses bolygó (2002); Arany Iránytű (2007); A szövetség (2003); A tökéletes trükk (2006); Hugo (2011); Lemony Snicket - A balszerencse áradása (2004); Metropolis (2001); Mutáns krónikák (2008); Pokolfajzat 2 – Az aranyhadsereg (2008); Sherlock Holmes (2009); Sky kapitány és a holnap világa (2004); Van Helsing (2004); Vadiúj vadnyugat (1999); Vidocq (2003)

Hamarosan érkeznek a steampunk ajánlók. Addig is ott van a galériában az a 111 darab kép, amit nézegetni lehet. Úgy próbáltam összeválogatni őket, hogy főleg a steampunk divatot és ékszereket tükrözzék.


Forrás: Wikipédia (magyar és angol); Képek: Tumblr.com, Pinterest.com és WeHeartit.com

Valentin-nap

Aki nem tudná (mert erősen hülye vagy kórosan feledékeny), azzal most közlöm, hogy ma van Valentin-nap. Talán azt is észrevettétek, hogy nem postoltam egyetlen ehhez kapcsolódó cikket sem eddig, aminek a következő az oka: a csapból is ez folyik, és nem akartam rátenni még egy lapáttal. Mindenütt rózsaszín szívecskék és pelenkába bújtatott cupidok fityegnek, az emberek boldog-boldogtalannak üdvözlőlapokat osztogatnak. Giccset csináltak ebből az ünnepből.
Ahelyett tehát, hogy én is ezzel tömném a fejeteket, itt egy kis tudományos-jellegű háttér a Valentin-naphoz a Hvg.hu-ról és néhány inspiráló kép a WeHeartIt.com-ról.


 A Bálint-nap, vagy ahogyan amerikanizált formában használjuk, a Valentin-nap eredete rendkívül bizonytalan, akárcsak azon keresztény ünnepek sokasága, amelyek valamilyen római kori rítushoz kapcsolódnak.

Szent Bálint napján, február 14-én tartják az angolszász országokban a Valentine's Day ünnepét, amely a 20. század második felében a világ más részein is elterjedt. A Valentin-nap ma azt jelenti, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve például Finnországot, ahol inkább a barátok üdvözlik egymást levelezőlapokon.
Akárcsak a karácsony esetében, a Bálint-napnál is felmerül, hogy a római katolikus egyház tudatosan helyezett-e egy pogány ünnep közelébe egy fontos keresztény napot. A római tavaszkezdet, a megtisztulás ünnepe volt ugyanis a Lupercalia, a rossz kiűzése, a tél végének megünneplése.

Tavaszkezdet Rómában
Ez a római tavaszkezdet – ahogy a History.com írja - gyakorlatilag mára egybeesik a Bálint-nappal. A megtisztuláshoz kapcsolódó rítusok egyébként is télen sűrűsödnek. A rossz kiűzése már a szilveszteri-újévi kereplésben, tülkölésben ugyanúgy kimutatható, mint a farsangi hagyományokban, például a busójárásban Mohácson vagy a húsvéti kisze-baba elégetésében, „kihajtásában” például a palócoknál. Rómában a február közepén ünnepelt Lupercalia is ilyesfajta „célt” szolgált, hiszen a rítusoknak régen többnyire meghatározott funkciója volt a társadalomban.


A „februa” nevű szíj
A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon – írja a Wikipedia. A history.com kicsit másképp számol be minderről: szerintük kecskét is áldoztak a római ünnepen a Luperci elnevezésű papok, miután ez az állat a termékenység szimbóluma volt. A megtisztulást viszont egy kutya feláldozása segítette elő hiedelmeik szerint. A leölt kecske bőréből valóban szíjat hasítottak, és ezekkel a szíjakkal fiatal fiúk inkább csak meglegyintették a lányokat a termékenységi rítus szerint.
Ezt az ünnepséget váltotta fel idővel a Bálint-nap keresztény hagyománya, amely Nyugat-Európában erősebben élt, mint Magyarországon. Nálunk elsősorban a betelepült németség tartotta egyes helyeken Szent Bálint ünnepét, de általánosnak és tömegesen elterjedtnek semmiképpen sem mondhatjuk a kultuszt itthon. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén - írja a Wikipedia. A Töttös közelében található Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon.
A magyarok is ismerték azért ezt az ünnepet. A "nyavalyatörésre" (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.


Homályba vész a névadó
Ahogyan az ünnep eredete, úgy a Bálint-nap névadója is a homályba vész. Teljes bizonyossággal nehéz lenne azonosítani azt a személyt, aki a Valentin-napi hagyományok kötődnek. (Ebben a tekintetben a Mikuláshoz hasonlít egy kicsit a Bálint-nap.) A legfőbb gondot az okozza, hogy Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) akár három is lehetett az ókori Római Birodalom hanyatlása idején, a kereszténység megjelenésekor, illetve kicsit később.
A három Valentinus nevű keresztény mártír közül az egyik egy pap lehetett Rómában, egy másik talán püspök volt Interamnában (a mai Terniben, nem messze Rómától), a harmadik vértanú pedig Africa provinciában élhetett. A szent személye, illetve születési helye és ideje sem pontosan ismert, halála pedig szintén bizonytalan.
Bálint neve mindenesetre nem szerepelt a 354-ben készült két mártírlistán, viszont 496-ban – mások szerint 498-ban - I. Gelasius pápa már elrendelte az ünnepét, s Szent Bálint a szerelmesek, a lelki betegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje lett. A római katolikus naptár szerint 1969-ig ünnepét február 14-én tartották, amikor kivették a külön napon ünnepelt szentek sorából. Ez a nap azonban ma is Bálint, illetve Valentin névnapja.


Különböző magyarázatok
A Bálint-napi szokások eredetét sokan azzal magyarázzák, hogy Szent Bálint, Terni (Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Egy történet szerint ugyanis - mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték - Bálint a hite erejével börtönőre vak leányának visszaadta a látását, majd február 14-ei kivégzése előtt búcsúüzenetet küldött a lánynak, „A te Bálintod(tól)” aláírással.
Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata a Wikipedia szerint. A history.com a Valentin-nap egyik legendáját a Kr. u. 3. századra vezeti vissza. Eszerint Valentin (Bálint) pap volt II. Claudius császár idején. A császár ekkoriban határozott úgy, hogy a nőtlen férfiak jobb harcosok, mint a családosak, ezért a fiatalabbak számára egyszerűen megtiltotta a házasságkötést. Bálint azonban igazságtalannak gondolta ezt, és II. Claudius akarata ellenére, titokban továbbra is összeadta a fiatal párokat. Amikor rájött, hogy mit tesz, a császár halálra ítélte őt.
Más történetek szerint viszont Valentin segített a keresztényeket kiszöktetni a rómaiak börtöneiből, ahol a foglyokat rendszeresen verték és kínozták.
Bárhogy is történt mindez, a History.com szerint Bálint alakja egy szimpatikus, hősies és legfőképpen: romantikus figurát sejtet. Ezért lehetett Valentin a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszerű szent. Angliából a kultusz aztán átterjedt Amerikába.


Madarak ünnepe?
Franciaországban és Angliában a középkorban azt gondolták, hogy február 14-én kezdődik a madarak párosodási szezonja, mindez tovább erősítette az ünnep romantikus vonásait. Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje” című költeményére nyúlik vissza. Ez 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült. A mű szerint a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré gyűlnek, hogy így mindegyikük egy társra találjon.
A legrégebbi ismert Valentin-napi üdvözlet egyébként írásban Károly orléans-i hercegtől maradt fenn: a londoni Tower börtönből feleségének írt levele 1415-ből származik. A levél egy kéziratgyűjtemény részét képezi, a kollekciót a londoni British Library őrzi.

Egymilliárd üdvözlet
Nagy-Britanniában a XVII. században vált rendkívül népszerűvé a Bálint-nap. Az amerikaiak az 1700-as évektől kezdték a kézírásos „valentine”-eket írni, az első tömegszériában készült lapok viszont az 1840-es években jelentek meg, Esther A. Howland jóvoltából.
Jelenleg körülbelül egymilliárd ilyen képeslapot, üdvözletet juttatnak el egymáshoz a szerelmesek, akiknek az ünnepévé alakult fokozatosan a Valentin-nap. (Ezzel a 2,6 milliárdos forgalmú karácsony mögött a második helyen áll ez az ünnep.)

Forrás: Hvg.hu
Képek: WeHeartIt.com

Könyvjelző

Egy régi boríték sarkát levágva remek könyvjelzőhöz juthatunk, amit rá kell húzni az oldal sarkára. Szerintem nagyszerű ötlet, mert így nem mennek tönkre a könyvjelezők - ha berakom őket a táskámba, akkor mindig meggyűrődnek. 
Ha ragasztunk, vagy festünk rá valami mintát, akkor még dekoratívabb lesz, de nagyon kell ügyelni arra, nehogy fogjon, amikor beletesszük a lapok közé.
Azt hiszem, rögtön csinálok is egyet a könyvembe :)
Kép: innen

A hét képe #2

Bejegyezte: Eszti In , | 0 megjegyzés»
A tanévnek ebben a részében sajnos nagyon kevés időm van olvasni. Nem is szeretek belekezdeni egy könyvbe, ha tudom, hogy bármikor közbejöhet valami, ami miatt félbe kell szakítanom a dolgaimat. Ám most kivételt tettem :) Már nagyon régóta tervezem, hogy elolvasom Sylvia Plath Az üvegbura című könyvét, ami a lélektani irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az új borító pedig, amit nemrégiben terveztek hozzá egyszerűen megkapó.

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.” Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenketted magával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyára úgy illett volna, hogy én is repüljek a lelkes örömtől, mint a többi lány, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet: ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokkterápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében, 1963-ban Sylvia Plath öngyilkos lett.

Kép és leírás: Alexandra.hu és Moly.hu

Macskák musical

Bejegyezte: Eszti In | 0 megjegyzés»


A napokban újra játsszák a Macskákat a Madách Színházban, aki teheti, mindenképpen menjen el :) Ott nincsenek olyan vészes jegyárak, mint az Operett Színházban, és az erkély oldaláról is egészen jól lehet látni.

Infó:
Andrew Lloyd Webber egyik legismertebb musicalje a Macskák (Cats) (1981) volt, T. S. Eliot Old Possum's Book of Practical Cats-je (1939) alapján, mely Lloyd Webber gyermekkori kedvence volt. A musical dalai Eliot verseiből és a zeneszerző zenéjéből állnak, ez alól kivételt képez a musical leghíresebb dala, az „Éjfél” („Memory”), melynek szövege a rendező, Trevor Nunn feldolgozása egy nem hozzá kapcsolódó, nem Possum Eliot költeményből, az átnevezett „Rhapsody on a Windy Night”-ból. A Macskák volt a Broadwayn a leghosszabb ideig futó musical (egészen 2006 januárjáig, amikor a Fantom megelőzte), több mint húsz éves folyamatos futással.
Forrás: Wikipédia

Szerintem mindenképp érdemes megnézni :)