Hozzánk is betört az olimpiai láz :) Itthon együtt szurkolunk a magyar csapatnak, és szinte egész nap be van kapcsolva a tv annak ellenére, hogy nem vagyunk túl nagy sportrajongók. Ilyenkor azonban mindenki egészen az események hatása alá kerül, és teljes erejéből szorít a kedvenceinek. Nem titok, hogy az én szívem csücskei a vízisportok, úgyhogy a selejtezőktől a döntőkig általában végignézem az összes szereplését a kajakosoknak, a kenusoknak, az úszóknak és a világ legkedvencebb pólócsapatának.

Ez a blog azonban nem a sportról szól ugyebár^^ Az ok, amiért mégis az olimpiáról írok a következő: adás közben elég gyakran szót ejtenek az angol kultúráról is, ebbe pedig beletartozik az építészet, a festészet és a szobrászat is, szóval annak is érdemes estefelé az m1-re kapcsolni, aki nincs túlságosan oda a sportokért, és hócipője is tele van az olimpiával. 

A nyitóünnepséget sajnos még mindig nem sikerült megnéznem, de állítólag rendkívüli volt mind a szépségét, mind pedig az egyediségét illetően, úgyhogy be is hozom majd ezt a lemaradást, amint lehetőségem lesz rá.