Ajánlom...

... azoknak, akik szeretik a steampunkot, az ízléses humort, a csipkelődős párbeszédeket, az urban fantasyt és az akcentussal beszélő szívdöglesztő skót pasikat^^

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

A könyvről

A Lélektelen c. regény Gail Carriger Napernyős protektorátus elnevezésű regényfolyamának első része, melyben megismerhetjük Alexia Tarabotti kisasszonyt, a félig olasz származású lélektelent, akinek alaposan felvágták a nyelvét, és úgy érzi, kicsivel több szabadságot engedhet meg magának, mint a többi nőtlen hölgy, ő ugyanis vénkisasszony. Talpraesett visszavágásaival és az utolérhetetlen megállapításaival remek főszereplőt kaptunk személyében. 

Az abszolút kedvenc részeim a könyvben a Lord Macconnal vívott szócsaták voltak, aki skót származású vérfarkas, ebből kifolyólag pedig néha kissé bárdolatlan, és alkalmanként pucéran bukkan fel. Utóbbi állandóan gondot okoz neki, mivel a történet a viktoriánus Angliában játszódik a királynő uralkodásának vége felé. 

A sztori természetesen rengeteg steampunk elemet tartalmaz, de nem emiatt kedvelem annyira, hanem az utolérhetetlen humor miatt. Én mondjuk nyilvános helyen nem olvasnám - így is nagyon kellett ügyelnem, nehogy éjjel felébresszem a szobatársamat. Mert természetesen letehetetlen volt.

Idézetek

"– Miss Tarabotti, mondja csak, miként lehet, hogy valahányszor könyvtárban kell intézkednem, maga mindig nyakig benne van az ügyben? – kérdezte szigorúan.
Alexia olyan pillantást vetett a grófra, amelytől bármely szobanövény azonnal elhervadt volna… "

"Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg.
– Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért… "

"Csillagom, a vámpír olyan, mint a jól nevelt úrihölgy: sosem árulja el a korát."

" – Az ön családja kissé, szóval… – megállt, kereste a megfelelő szót, aztán inkább kitalált hirtelen – izgágatottféle, nem?   

Alexia sötét szeme csak úgy csillogott.   

– Észrevette hát? Most képzelje el, milyen lehet mindig velük élni.   

– Inkább mégsem, köszönöm. Habár ez kétségkívül sokat elárul az ön jellemének erősségeiről."

"A kor nem számít. Mit érdekel engem, hogy hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény?"

Remélem, felkeltettem az érdeklődéseteket, mert ha jót akartok nevetni, mindenképp érdemes elolvasni ezt a könyvet. Én már alig várom, hogy a kezembe vehessem a sorozat második darabját^^