Íme a Zugok-sorozat következő darabja. A dolgozó – ne adja
az ég, tanuló – egyének házának elmaradhatatlan kelléke az íróasztal, és a
körülötte lévő polcok, amin a fontos iratokat, könyveket és egyebeket tartjuk.
Véleményem szerint igen fontos, hogy a környezet tükrözze a
személyiségünket, inspiráljon minket, és ne vonja el a figyelmünket mindenféle
felesleges dolog. Ezért érdemes a kis kuckónkat úgy berendezni, hogy ne legyen
sem sivár, sem pedig túlzsúfolt. Megjegyzem, az én íróasztalom csak az utóbbira
hajlamos^^
Az egész kis zug lelke maga az íróasztal (rajta a
számítógép), ehhez adódik hozzá még pár fontos dolog. Először is: a polcok.
Ezeken többnyire könyveket, dobozokban és rendszerező mappákban iratokat
tárolunk, esetleg még pár mütyürt díszként.
Másodsorban ott vannak a kihúzható fiókok vagy az asztal
zárható része. Személy szerint én ide a még használatlan dolgokat szoktam
elrakni: üres füzeteket, papírt, írószereket, mappákat stb.
Ezeken felül szerintem elengedhetetlen, hogy legyen egy
parafatáblánk, amire kitűzhetjük a fontos eseményeket, fényképeket, órarendet.
Ha nem lenne ilyenem (kettő, azaz 2 darab), akkor azt hiszem, teljesen
elvesznék. Mivel mindent kis cetlikre írok fel, ha magammal hurcolásznám, és
nem tűzném ki a falra, állandóan elveszteném őket.
Talán elhanyagolható momentumnak tűnhet, az íróasztal
szerves részének tekinthető, de mégsem lényegtelen kiegészítő a szék. Ugyanis
azt még elviseljük, ha a polc nem a megfelelős magasságban van, a fiók nehezen
gördül, vagy a parafatábla kissé ferde, de a széknek abszolút tökéletesnek kell
lennie minden szempontból, különben le sem ülünk az asztal mellé. Legelső
szempont tehát itt a kényelem. Érdemes kipróbálni sok-sok széket, mielőtt
megvesszük az igazit, szánjunk rá akár heteket, hogy megtaláljuk, de legyen jó
érzés benne ülni, mert valószínűleg még évekig fogunk.
Végül, de nem utolsó sorban még egy kihagyhatatlan tárgy: a
lámpa. Nem hiszem, hogy ez bővebb magyarázatot igényelne, hiszen szükség van
rá, és kész :)
Nézzük akkor most a képeket, amiket hoztam Nektek (szám
szerint 6 darabot + 2 kontrasztfotót). Ám előtte még megjegyezném, hogy
szokásomtól eltérően – ha már egyszer van – feltöltöttem ezeken kívül is pár
képet a Photobucket galériába.
Amit tetszik: Az egész abszolút természetes hatást kelt
ezekkel a földszínekkel. Külön kiemelném, hogy gyönyörűek a dobozok, és a második
polcon levő rendszerezők mintái. Ó, és pluszpont a káláért az asztal sarkán :)
Ami nem tetszik: A krómozott szemetes és a lámpa illenek
ugyan egymáshoz, de a többi dologhoz egyáltalán nem, a fiókok gombjai pedig
kicsit furának tűnnek nekem. Inkább egy egyszerű rézgömböt képzelnék el.
Ami tetszik: Jó, hogy közel van az ablak – így nem kell már
a délután közepén felkapcsolni a lámpát. Tetszenek a letisztult formák és a két
gyékényláda is.
Ami nem tetszik: A falnak rendkívül furcsa színe van, az
akasztó – bár nem közvetlen az asztal mellett van – sem igazán szép. A
legnagyobb negatívum viszont az, hogy a szék borzasztóan magas. Nem tudom, Ti
hogy vagytok vele, de nekem semmi kedvem nem lenne órákon át egy bárszéken
ücsörögve görnyedni. Előbb-utóbb biztos leszédülnék róla, vagy hintázás közben
elveszteném az egyensúlyom, és kiterülnék a padlón.
Ami tetszik: Maga az ötlet, hogy az iroda egy szekrényben
legyen berendezve. Így rengeteg dolgot lehet belülről az ajtóra akasztani, és
van egy jól körülhatárolt tér, amin nem léphetünk túl. Ezen felül rendkívül
praktikusan vannak elrendezve a polcok, a parafatábla pedig a legjobb helyen
van.
Ami nem tetszik: A babarózsaszín dobozok – bár ez ízlés
dolga – és a fura zöld sámli ott a bal oldali sarokban. Nekem valahogy nem
illik oda. Főleg, hogy szerintem nem túl értelmes dolog bezárni a vázavirágokat
a szekrénybe.
Ami tetszik: Minden teljesen egységes, letisztult – nincs
olyan darab, ami kilógna a sorból, nagyon szépek a bútorok. Az egésznek kicsit franciás
a stílusa, bár inkább lekerekítettebb formákat képzelnék el.
Ami nem tetszik: A legnagyobb negatívum, amit hirtelenjében
el tudnék mondani, az az, hogy borzasztóan sötét. Sehol egy ablak vagy valami
fényforrás, és a félhomályt még a fehér bútorok sem tudják kiküszöbölni. A
polcok pedig nincsenek túl szépen felrakva: olyan, mintha nem is lennének
egyenesek, a csavarok pedig kilátszanak a függőleges összekötőelemeknél.
Ami tetszik: A parafatábla olyan, mintha be lenne keretezve
– nekem ez nagyon bejön. A létrát egyenesen imádom (ha lesz saját könyvtáram,
beszerzek egy ilyet), a fonott kosarak igazán tetszenek a polcokon, az asztal
pedig csodaszép, kicsit régies stílusú.
Ami nem tetszik: Reméltem, hogy rosszul látok, de
csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy a fotelt plüssel vonták be. Sokkal
szebb lett volna ide egy sima, lenvászon anyaggal kárpitozott szék. Ami pedig a
polcon levő tálat illeti: ki a fene tart kaját az irodájában? Még ha alma is…
Tétlenségemben néha muszáj valamit csinálnom, és sajnos ez sokszor az evés.
Biztosan nem adnék még nagyobb esélyt magamnak a zabálásra, ha az
íróasztalomnál ülök.
Ami tetszik: Imádom a színeket, a nyomottmintás huzattal
bevont, párnázott széket, a rendszerezőket, a lámpát és az asztal oldalán az
írószertartót, meg a táskának való akasztót. De ami leginkább elnyerte a
tetszésemet ebben a kis zugban, az maga az asztal: a kihúzható lap az abszolút
favorit, meg hogy belül zöldre van festve, és olyan egyszerű, mégis szép.
Ami nem tetszik: Ezt elfogadnám mindenestül. Úgy, ahogy van
:)
Az utolsó két kép pedig álljon itt kontrasztként, hogy
jelezze, mennyi lehetőség rejlik egy ilyen apró zugban, és mennyire a saját
képünkre tudjuk formálni azt a helyet, ami a természetes alkotókörnyezetünk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése