Augusztusi inspiráció


Sikerült még ma ideérnem az augusztusi inspirációval :) Jane Austen és művei kerülnek a középpontba, valamint az ezekből készült filmadaptációk, maga az angol romantika, és az a különleges hangulat, melyet csak Miss Austen tudott megteremteni regényeiben. 
Rengeteg művészre és "átlagemberre" hatott ösztönzően munkássága, ezen kívül máig ő számít az egyik legolvasottabb regényírónak - főleg persze hölgyek részéről. Főhősei ugyanis erős akaratú hölgyek, akik környezetük balgaságával ellentétben éles eszűek, és igyekeznek révbe érni a házasság szent kötelékében.
Összegyűjtöttem Nektek körülbelül 100 darab képet, melyek közül csemegézhettek. Van néhány a filmekből kivágott jelenet is, de nem ezek vannak túlsúlyban.


A Literatura.hu-n
Aki Jane Austen  regényeit olvassa, alig hiszi el, hogy ez az írónő a romantika virágkorában élt és alkotott. Hat befejezetten reánk maradt regényében az angol vidék elevenedik meg, a hétköznapiságnak olyan természetességével, amellyel szemben a romantikának minden kelléke csak nevetségesen hathat. Austen regényeiben meg sem kísérelte túllépni a maga tapasztalatainak körét, az eseménytelen életű falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált.


 
Ami Austenre elsősorban jellemző, az illúziótlansága. Egy olyan korban, amely kedvtelve fordul a pompázóhoz és hazughoz, csupa egyszerűség és őszinteség. Illúziótlansága könnyen tehetné keserűvé, de a keserűségtől megóvja humora; szűk látóköre könnyen tehetné provinciálissá, ezt azzal kerüli el, hogy regényei középpontjába olyan alapvető emberi szituációkat és magatartásokat állít, amelyeket a város vagy nagyvilág körülményei csak bonyolítanának, de lényegileg nem módosítanának, így aztán ábrázolásának megbízhatósága csak gyarapodik, és mindvégig meggyőzően általános érvényű marad. A kor adott viszonyai között a közlekedési, hírközlési eszközök hiánya, illetve kezdetlegessége amúgy is korlátozta az emberi érintkezés lehetőségeit, amelyek lényegében egy tájegységen belül a családi és baráti körre szorítkoztak. Ezért, bár jogos az a vád, hogy a kor nagy történelmi eseményei — Austen alkotásai a napóleoni háborúk idején születtek — kívül rekednek regényvilágán, viszont benne vannak azok az emberek, akik vagy akikért ezeket a háborúkat vívták, az a gondolkozásmód, magatartás, társadalmi viszonylatrendszer, amely legalább annyit árul el egy korról, mint véres csatái.
A társadalom mint társaság az Austen ábrázolta világnak az életeleme; az emberek értékét egyfelől morális magatartásuk, másfelől társadalmi csiszoltságuk adja. Jóllehet minden Austen-regény központjában házassági bonyodalmak állanak, mégsem a szenvedély vagy annak ábrázolása, boncolgatása regényeinek voltaképpeni tárgya, hanem az, hogyan telítődik a boldogság ígéretével az olyan párválasztás, amelyben a felek társadalmilag, erkölcsileg és intellektuálisan egyaránt egymáshoz illenek. Ezzel a férfiak és nők közötti kapcsolat eleve aszexuálissá válik, s átadja a helyét egy olyan vonzásnak, amelyet nem az ellenkező neműek, hanem az egyforma gondolkodásúak éreznek. Az erkölcsi értékek a jó házasságban nyerik el jutalmukat, az erkölcsi értékek megvetését tükröző magatartás viszont számot tarthat a bukásra. Minden érték rendjét mindig a polgári értékrend szabja meg, némi feudális színezettel: a kereskedésből megtollasodottak büszkesége pl. elíté-lendőbb, mint a földbirtokukból élőké. Austen lényegileg három réteget mutat be: az arisztokratát, a gentryt és a polgárt, mélyebbre nem ereszkedik. A három réteg érintkezéséből olyan súrlódások származnak, amelyben az írónő az arisztokráciának (vagy a gentrynek) ad igazat, ha a polgár hibája az ízléstelenség vagy a magatartásbeli fogyatékosság, de az arisztokráciát ítéli el, ha fölénye csupán üres előítéletekre támaszkodik. Ezeket a súrlódásokat vagy ellentéteket mindig humoros oldalukról ábrázolja, a helyzet a humorosból csak akkor fordul a tragikus irányába, amikor a magasabb intellektualitás és igényesebb erkölcsiség képviselői — többnyire anyagi okokból — a feudális ostobaságnak vannak kiszolgáltatva, de ezek a helyzetek sohasem tartósak, egy alapvetően optimista költői igazságszolgáltatás mindig a jó javára oldja meg őket.



Jane Austen élete (Wikipédia)
A Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Austen, apja George Austen tiszteletes (1731-1805), anglikán plébános volt. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik. Öt bátyja, egy öccse és egy nővére volt. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak.
Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.
1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták.
1785-1786 közt Jane-t és Cassandrát a readingi Abbey kollégiumba íratták, mely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”.
1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően beleszeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.” Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be.
1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southampton-ba költöztek, ahol 1809-ig éltek.
1809-től Chawtonban éltek, ahol Edward nevű bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Edwardot az a szerencse érte, hogy egy jómódú nagybátyja adoptálta, így a George Austen halála után elszegényedett családot támogatni tudta.
Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de az eljegyzést később felbontották.
Jane Austen visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melynek következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából.
1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. A winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én.



Művei

  • Lady Susan
  • Szerelem és barátság
  • Catherine
  • Charlotte  
  • Értelem és érzelem (Sense and Sensibility), 1811
  • Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice), 1813
  • A mansfieldi kastély (Mansfield Park), 1814
  • Emma (Emma), 1815
  • Meggyőző érvek (Persuasion), 1818
  • A klastrom titka (Northanger Abbey), 1818


Filmadaptációk
A Büszkeség és balítéletet összesen tizenkétszer vitték filmre, ezekből természetesen a legismertebb az első, 1940-es változat, a hatrészes minisorozat (Colin Firth és Jennifer Ehle főszereplésével, 1995), valamint a 2005-ös film Keira Knightley és Matthew Macfadyen főszereplésével. Nagyon kevés nőismerősöm van, aki ne látta volna legalább ez utóbbit.
Az Emma háromszor került mozikba, de rengeteg TV-s feldolgozás is készült belőle. A filmek közül legismertebb az 1996-os változat Gwyneth Paltrow-val, a TV-sek közül pedig az ugyanebben az évben készült Kate Beckinsale-lel és a 2009-es Romola Garaival a főszerepben.
Mindenképp meg kell még említenünk az 1995-ös Értelem és érzelem-feldolgozást Emma Thompson és Kate Winslet főszereplésével. Sajnos mindent nem lehet felsorolni, pedig tényleg szeretnék :) Igyekszem azért megosztani veletek az összes adaptációt - főleg a kedvenceimet.


Képek: Tumblr.com, WeHeartIt.com, Pinterest.com, DeviantArt.com

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése