Mivel itt a szeptember, megérkeztem az ehónapra szóló inspirációval. Mint látjátok, az esernyőket választottam. Mi ennek az oka? Egyrészt nagyon szeretem őket - főleg a színes fajtákat -, másrészt nagyon divatosak, harmadrészt pedig egyre többet lesz szükségünk rájuk az elkövetkezendő időszakban. Noha én jobban szeretem őket nyáron, amikor körülvesz a langyos eső jellegzetes illata, és közben egy gyönyörű szivárványt bámulhatok.
Be kell azonban vallanom, hogy én magam elég nagy ernyőgyilkos vagyok - bár ez talán inkább a gyártók hibája, és nem az enyém. Szinte minden évben új darabot vagyok kénytelen venni, mert állandóan kifordítja a szél, és eltörik az egyik merevítő. De hát általában így van ez az összecsukható daraboknál.
A mostani ernyőm viszont elég jól bírja a gyűrődést, mert lassan két éve megvan. Egyébként pedig gyönyör napsárga :) Többen mondták már: jó olyankor mögöttem sétálni, mert azt az érzetet kelti, hogy mindjárt eláll az eső.
Mint rendesen, most is a galériában érhetőek el a képek, ezúttal 108 darabot sikerült összegyűjtenem. Nézegessétek őket, és inspirálódjatok!
Az esernyő története [Origo.hu]
A modern ember által esernyőként ismert tárgy eredetileg
napernyőként kezdte pályafutását a Földön, ugyanis a manapság mindennapos
szerkezet elődje még más funkcióval bírt.
Háromezer éves pályafutását az ókori Egyiptomban, Babilonban
és Kínában kezdte, tehát nem mai darab - akkoriban leginkább vallási vezetők
cipelték magukkal, hogy hordozható árnyékkal védekezzenek a nap perzselő
sugaraitól. Az előesernyő Periklész korában tűnt fel újra a görögöknél, főképp
rabszolgák kezében: ott leginkább gazdag asszonyok, előkelő nők fölé tartották
a luxuscikknek és státusszimbólumnak számító tárgyat, hogy hajuk ne nedvesedjen
a szemerkélő esőben s bőrük ne barnuljon le túlzottan. Ókori ábrázolások
alapján tudható, hogy jelen volt a Római Birodalomban is, majd a sötét középkor
alatt eltűnt, merthogy a hadak egymás mihamarabbi lekaszabolásával
foglalkoztak, nem érdekelte őket a bánatosan petyegő eső vagy a laza, nyári
zápor. A XV. században bukkant fel ismét Franciaországban, szintén luxuscikk
státuszban, majd az 1800-as évek végén kissé formát váltott, könnyű
fémszerkezet került rá.
Egyre praktikusabb és elterjedtebb, egyre kisebb helyen
tárolható csukott állapotban. Kiválóan alkalmas arra, hogy nagymamák ezzel
ütlegeljék a Városligetben fel-feltűnő exhibicionista, perverz tatákat, de
rajzfilmfiguráknak (például a kengyelfutó gyalogkakukkot kergető
prérifarkasnak) is jól jön, ha épp szakadékba zuhannak. Amennyiben egy riasztót
is rászerelnének, az maga volna a csoda, mert így nem kellene évente két-három
darabot vásárolni belőle: hiszen ki az, aki még nem hagyott el esernyőt metrón,
bankban, cipőboltban vagy egy zuhé után a napsütötte parkban?
Az inspirációs cikk lezárásaképp itt van még egy fantasztikus dal. No, nem kell megijedni, nem az Umbrella Rihanna előadásában. Sokkal inkább Chris Daughtry és a kedvenc őszi számom, a September :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése