Mai nemzeti ünnepünk szerves részét képezi a tűzijáték, amely az egyik leglátványosabb Európában. Amikor kicsit voltunk, minden évben felutaztunk Pestre, hogy részt vegyünk a Mesterségek ünnepén, és persze megnézzük a tűzijátékot. Legtöbbször órákkal a kezdés előtt odamentünk, hogy jó helyről figyelhessünk - nem számított, hogy esett vagy fújt. Ma - félig felnőtt fejjel - már nem nyűgöz le olyan módon, mint gyermekként, de még mindig egy szimbólum számomra. 

Ha tehetitek, nézzétek meg élőben vagy akár a TV-ben, hisz nem tart olyan sokáig. Jó érzéssel tölt el, hogy rengeteg ember nézi ugyanazt a műsort, amit én. Félreértés ne essék: nincs itt szó semmi beteges hazaimádatról, mert egészséges módon szeretem a nemzetemet. Az összetartozás tudata az, ami számomra olyan különlegessé teszi ezt a napot. Remélem, ti is így éreztek...